Egyetlen egy torokszorító érzés mászott a bőröm alá: megint megtörténik. Nem volthosszú, kérész életű kapcsolat volt ez. Mégis azt éreztem az, hogy megint megtörténik, az hogy megint elhagynak, a csontomig hatol. Azt éreztem elevenen el tudnék égni, mert megint kudarcot vallottam. Kudarcot valaki előtt, akinek megakartam felelni. Kudarcot a szüleim előtt, akiknek bizonyítani akartam, hogy most, ez a férfi lehet a másik felem. Kudarcot a barátaim előtt, akiknek alkalmam se volt bemutatni azt az embert, aki miatt hanyagolni kezdtem őket. És kudarcot magam előtt. Legfőképp magam előtt, mert megint nem voltam elég jó. Kudarcot vallottam, mielőtt egy kapcsolat elkezdődhetett volna, azelőtt bele buktam. 

És szenvedtem. Sírtam, könyörögtem, szűnjön meg az érzés. Vagy én. Mindegy, csak múljon el, mert nem bírom ki mégegyszer. Mindenhol fájt, kívül belül. Olyannyira fájt, hogy megint sebeket martam a kezemre. Kényszercselekvés, amit akkor teszek ha valami belül fáj. Elkezdtem marni magam, hogy az jobban fájjon. Hát sikerült. 2 hatalmas sebet okoztam a kézfejemre, ami miatt jelenleg az ujjam is nehezen tudom behajlítani. Akárhányszor ránézek eszembe jut, hogy kudarcot vallottam. 

Hogy megtörtént megint. Már háromszor. Minden alkalommal nagyon fájt. És most azért szenvedek, mert ő mondta, hogy bízhatok. Hogy teljes mell-váll-hát szélességgel beleengedhetem magam az érzésbe. Tartottam magam elég sokáig. Nem engedtem el magam. Mindig bennem volt az egy lépés távolság az érzéstől. Nem is furcsa ez, hiszen néhány hétről beszélünk. 

Viszont valami megváltozott bennem karácsony este. Talán az ünnep szelleme, vagy csak az övé, a lelke, a jelleme. Valami körül lengett és szinte hátba rúgva rúgott bele az érzésbe. És beleestem. Azt éreztem, nem zavarnak a kis hibái. Azt éreztem, hogy beleestem abba a bizonyos gödörbe. És itt van, velem van. Bújik, ölel, csókol, szerelmeskedik, számít rám, számítok rá. Az övé lettem. És reggel mikor felkeltem, és ránéztem, azt éreztem, akarom. Bántottak már sokszor, de ő nem fog. Ő itt van nekem, velem. És marad. Ő nem csak beköszönt. Ő marad.

Tévedtem. 

Megint. 

Elköszönt.