Egy évvel ezelőtt nem tudtam volna elképzelni min azt ami megtörtént velem. Ha egy éve valaki leült velem szembe, és azt mondta, hogy minden rendben lesz, elfordítottam a fejem. Azóta éltem Budapesten 3 hónapot, futottam a város legszebb szigetén, a Margit szigeten esténként, eljutottam az ország legnagyobb fesztiváljára, a város egyik leghelyesebb férfijával sétáltam kézen fogva fel és le a Gellért hegyen, ültem Budapest legmagasabban fekvő bárjában, lesve a Dunát. Ismeretlen férfivel ültem a legzajosabb bárban, borozva, nevetve. Dolgozhattam az álom munkahelyemen, ihattam méregdrága kávékat, ettem shusit, sétáltam egyedül és másokkal, kézen fogva és messzire egymástól. Tévedtem el, és találtam haza. Elolvastam könyveket, és írtam újabb emlékeket. Megírtam egy szakdolgozatot. Eljutottam a kedvenc koncertjeimre. Megismertem rengeteg új embert, és veszítettem is el másokat. 

Ha valaki egy éve azt mondja, ez mind megtörténhet vele, kinevetem. 

És megtörtént. 

Soha, tényleg soha nem tudhatod, még mit tartogatnak neked. Lehet, hogy sokkal jobb lesz, de az is lehet, hogy nem. Egy biztos, azért megtettem, és továbbra is megfogok tenni mindent, hogy éljek. Mert már most többet éltem, mint mások 50 év alatt. És ez alá soha nem fogok adni.. mert egy bizonyos szint felett, már nem süllyedünk egy bizonyos szint alá.