Tudjátok a konzervek és az üveges befőttek között mindig van néhány üveg kukorica. Más mint a többiek. Kicsi, pinduri és a kis szemek rajta még kisebbek. Hát nem cuki? Mit lehet rá mondani, ha nem azt hogy cuki? És még a neve is! BÉBI-Kukorica. Nagyon cuki. Szerintem nagyon cuki. - így magyarázta meg a férfi az életemben, hogy milyen lány vagyok. Az első randin azt mondta nekem, szerinte én olyan cuki lány vagyok, aki még a bébikukoricát is cukinak tartja. Erre a számomra legevidensebb választ adtam: hát meeert olyan cukiiii! 

És ezen együtt nevettünk...

Azóta eltelt néhány hét. Beleszerettem a férfibe, ő pedig a bébi-kukoricás lányba. Azt mondta, szereti hogy ennyire cuki vagyok, és ennyi mindent cukinak is tartok. Hiányzik ha nincs velem, hiányzik ha nem alszik mellettem. 

Mégis, valami megváltozott. 

Ha akkor megkérdezik, azt mondom vele élem le majd az életem, és mellette fogok cukiskodni, neki fogok reggelit készíteni, őt fogom meglepni cuki dolgokkal, és epekedve fogom hazavárni minden egyes nap. Láttam benne valamit, amit most is látok, és amiért mertem volna a kezem is tűzbe tenni. Most viszont nem merem. Nem tudom hová tartunk. Aligha 2 hónap telt el, és aligha lehet ilyenkor messzemenő következtetéseket levonni. Mégis megteszem. Hiszen ezért vagyunk kapcsolatban, nem? Hogy mérlegeljünk. Azaz tévesen fogalmaztam, nem nem ezért vagyunk, hanem mert az ember társas lény. De a mérlegelés is része egy kapcsolatnak. És ha egy kapcsolat jó úton van, működik, akkor a mérlegelés igencsak rövid lesz. Szereted? Igen. Jó vele lenni? Igen. Feladod az egyedüllétet, akár a boldog szingli életet azért hogy vele lehess? Igen. És nem is kell tovább kérdezősködni magunk felé.

Van azonban még egy kérdés, ami felvetődhet. Önmagad lehetsz mellette? 

És megérkeztünk, ahhoz a ponthoz amire nem tudok olyan gyorsan igent mondani, mint a többi kérdésre. Hogy miért nem? Mert nem vagyok önmagam az utóbbi időben. Azt érzem meg kell gondolnom mit mondhatok, és mérlegelnem kell ezt szabad-e mondanom vagy sem. És ez nem jó így. Nagyon nem. Nyilván figyelembe kell venni néhány külső tényezőt ezzel kapcsolatban. Például azt, hogy eddig önmagam lehettem és csak az utóbbi időben vált kaotikussá a helyzet. Ennek oka, pedig nem is olyan mélyen keresendő. Vizsgaidő(suck) van. Tanulni kell, és tanulni. Én meg cukiskodni akarok.... és ez nem fér össze. Ő feszült, én cuki. Őt ez zavarja, mert nem tud koncentrálni, és mert nem veszem kellően komolyan a helyzetet. Pedig ez nem igaz. Attól, hogy cuki vagyok, igenis komolyan veszem. Csak én így oldom a feszültséget magamban, és a környezetemnél is. A legtöbb helyzetben. És ez a legtöbb helyzetben működik is. Azaz a legtöbb embernél. Mint kiderült nálad nem. Tehát nem lehet az a cuki lány, akibe beleszerettél. Érted már mire gondolok? És akkor itt álljunk meg egy szóra - kibe is szerettél bele? Én ugyanaz az ember vagyok, és ugyanazt az embert szeretem. Azt hogy most ilyen vagy és azt érzem nem tűrsz meg, és nem lehetek önmagam, kvázi mindig agyalnom kell mit szabad mit nem, majd ha véletlenül "rosszat" mondtam, menten bocsánatot kell kérnem - na ez nem AZ a lány. Szerelmes vagyok, és cuki. Veled akarok lenni, és azt szeretném ha továbbra is ... 

lehetnék az a lány, aki neked mondhatja, "de cuki az a bébikukorica...".