Ez vagyok Én. Aki szeret írni, olvasni zenét hallgatni, énekelni a borzalmas hangján, táncolni, ritmusra, vagy a mellé lépkedve. Reggel az első dolgom a kávé, aztán jöhet bármi más, addig morcos vagyok. Reggeli, narancslé, rántotta. A lány vagyok aki a rántották Istennője, mert még nem volt olyan aki ne imádná. Aztán becsoszogok, mert igen néha álmosan még csoszogok, a fürdőbe és fogat mosok. Mindig megdörgölöm a nyelvem is, amiért köhögök. Mindig. Aztán megmosom az arcom és kifestem Magam, ameddig a hajvasaló melegszik. Minden reggel, igen minden reggel ugyanilyen. Aztán felöltözök. Az a lány vagyok, aki nem vesz fel bármit. Mert nem szeret nem olyan lenni, ami a hangulatát tükrözi. Az a lány vagyok akinek tömérdek ruhája van, mégsincs egy darab se. Az vagyok, aki a fölsőinek felét még csak a polcon látta, magán soha. Akinek a ruháin még lóg a cimke, mert nem is áll jól. Az vagyok, akinek 30 pár cipője van, csak mert ezerháromszázért nem hagyhatja ott, még akkor sem ha burtálisan kényelmetlen. Az vagyok, akit ha szorít valami akkor is hordja csakmertazjóláll. Aki eltipeg a céljához, munkába iskolába boltba, majd ameddig sétál, ezerszer néz a kirakatba, mennyire kövér, mert az is vagyok aki utálja a testét. Aki nem szeret egyébként a tükörbe nézni, csak azért teszi, hogy elfedje mennyire nem szereti magát. Az vagyok ki kiborítja a pénztárcáját amikor fizet, aki mögött a sorban állva bosszankodsz, mennyire ügyetlen. De az is Én vagyok, aki előreenged, ha csak egy kiflit vennél, nekem pedig több a cuccom, sőt még az ajtón is kiengedlek, ha sietsz. Még akkor is ha férfi vagy. Az vagyok aki visszamosolyog, vagy aki csak szimplán bárkire mosolyog az utcán. De az is én vagyok aki képes sírva végig utazni 3 órát. Az is én vagyok aki ha hazaér, sajnálja ha nincs itthon senki, de felhangosítja a zenét, hogy ne legyen egyedül. És az a lány aki fent ül, egyedül és csak alszik, vagy nyomkod valamilyen kütyüt, és utál egyedül aludni, és folyton hiányzik neki a törődés, az is én vagyok. Akinek vannak céljai, tudja mit akar, tudatos, de aztán feladja őket, ha reménytelen a hangulata, az is én vagyok. Aki a túrórudiról leszedi a csokit, és előbb a túrót eszi meg. Az is én lennék. Aki mindenkinek képes a pólójába törölni a szemüvegét, csak hogy lásson, hát meg fogsz lepődni, de én vagyok. Az, akit ha megkérsz este 10kor, hogy ugorjon le neked pezsgőért, mert te készülődnél, hát, én megteszem, mert én vagyok az a jószívű lány az elsőről, aki mindig köszön, aki mindent mindig megköszön. Az az idegesítő, folyton beszélő, mindig sopánkodó, a világot egyszer imádó, majd gyűlölő, 5 percre nem csendbe maradó lány is én vagyok. Aki ha fekszik az ágyon vagy ha ül valahol, mindig jár valamilye, mert egyszerűen túlteng, és muszáj mozognia. Az is Én vagyok. És az is, aki nagyon kötődne valakihez, aki tele van szeretettel, de nem tudja kimutatni, nem azért mert nem akarja, hanem mert nincs kinek. Nem vagyok kapcsolatfüggő, de a társaságra mindig vágyom. És nem kell szerelem, elég ha van valaki a közelembe, fiú lány barát barátnő akit kedvelhetek, attól megnyugszom. Ha anyáskodhatok, segíthetek, ameddig hagyod, az a legjobb. Beszélek, mindig, egyfolytában, és eltűrőm, sőt elvárom, hogy rámszóljanak, ha már idegesítő. Egyébként akit látsz a Margit szigeten befulladni, futás közben az is én vagyok, de lefutom, mert elhatároztam, az is én vagyok. Akinek van fénykép arca, és ugyanolyan a mosolya minden képen, hát én lennék. Aki szeretné ha megölelné, bárki akárki ... nah az is én vagyok. És aki itt ül péntek este, arra várva, hogy valaki keresse, hát... sajnos. Igen.