Egyszer már átélted, egyszer már dobtak el, hagytak egyedül. Egyszer már hitted azt, hogy vége mindennek, nincs tovább, élni sem akarsz. Egyszer. És most másodszor. A különbség: az idő. És az ember. Először is, rövidebb idő után. Másodszor, egy másabb ember. A helyzetet elemezni szinte teljesen felesleges. Nincs megakadályozva, nincs megtiltva, de felesleges belemerülni. A puszta tény az, hogy adott valaki aki kizökkentetett a szerinted kizökkentehetetlen helyzetedből másfél hónapja. Hagytad, hogy valaki megismerjen, megismertél egy csodálatos embert. Megnyíltál, randiztál, nevetgéltél zavartan, aggódtál, nem beszéltél, fecsegtél, szétagyaltad magad, sminkeltél, szexeltél, csókolóztál, ölelkeztél, aludtál valakivel, bíztál, elengedted magad. És mikor minden a helyén volt: összetörtél. Hányszor történt meg? Hanyadjára jártál így? Másodjára. Egyszer túlélted. Most is túl fogod. 

Ennyit a helyzetről. 

Nézzük az utórengést. 

Ott álltál, a lábad a földbe gyökerezett, egy gondolat járt a fejedben: MEGINT MEGTÖRTÉNIK! És igen, jól láttad jól hallottad, jól érezted, megint megtörtént. Újra egyedül, újra a nullán. Lehet most más lesz a vége?

4 nap telt el az óta, hogy semmit nem tudsz róla. Nem sok, úgy általánosságban, de azt hiszem nem túlzok, hogy te egy életnek élted meg. Tanulj valamit! Légy türelmes... nem tudhatod mi lesz a vége, nem tudhatod mennyi volt, de az életben egyszer ne akarj már a dolgok elé menni ezerrel, csak kérlek, könyörgöm, légy türelmes. Lesz eredménye!