Soha nem hittem volna, hogy tudok még szerelmes lenni.
Most sem tudom mi van velem. Folyamatosan egy zsigeri félelem tart a kezében, mert azon jár a fejem, mit hogyan kellene csinálnom. Nem vagyok magabiztos. Nem vagyok boldog akkor amikor egyedül vagyok. Nem tudom mi van velem az utóbbi időben. Valószínűleg a folyamatos sikertelenség, a meghízás, az hogy egyedül vagyok és az hogy nem szeretek ebben a lakásban elaludni, alapjaiban véve ront el. Ezzel egy a baj, még pedig az, hogy a párkapcsolatomban félek, elrontok valamit. Folyamatosan attól rettegek, mi az amit rosszul csinálhattam, vajon ezt hogy szeretné jobban, vajon ízlett neki amit főztem, vajon nem zavarja ha írok neki, és minden egyéb idióta gondolat és félelem ami nagy valószínűséggel csak a fejemben létezik.
És akkor vegyük górcső alá a pontokat:
- lakásig már csak 52 nap van, és imádni fogom a helyet ahová haza megyek és itt a HAZA szónak, mint OTTHON nagy a jelentősége
- a munkahelyem megmaradni látszik, bár elemészt a munka
- a barátnőm bár nem itt, és ritkábban beszélünk, de jól van és alakul az élete
- az elhízás megoldódik csak kell egy kis idő, hogy rendbe szedjem magam és a dolgaim
- a nyelvvizsga, ami rettentően izgat, és nagyon félek tőle, májusban megtörténik, aztán sikerülni fog
Hogy mi a fasz bajom van?
Nem tudom.
Miért vagyok idegbeteg?
Nem tudom.
És igen, kurva sok a nem tudom, és ez csak hiszti. Megint.
A Kurva Életbe Renáta.... szedd már össze magad baszd meg. Mintha lenne valami életkedved, csináld már úgy. Mintha tisztában és tudatában lennél annak, hogy mindenki akit szeretsz megvan neked és a szerelmed csodálatos úton halad. Ha elbaszod, baszd meg magad.
Szeret és szereted.
Szeretlek.
