Ezer meg egy alkalommal fogadtam már meg, be fogom a szám. Egy Csernus-előadáson mondta a Doktor úr:

"Annak adjunk tanácsot, aki kéri! Egyébkén úgyis menthetetlen."

Talán így is van. De ölbe tett kézzel kellene néznem, ahogy megint hagyod, hogy darabokra törnek? Tudod, ha én lennék a te helyedben, szeretném ha minden erőddel azon dolgoznál, hogy ne csináljak hülyeséget. Egyszerűen csak nem akarom, hogy pár hét, esetleg hónap múlva, újra át éld, amitől úgy érzem most megmenthetnélek. Persze, tudom, esélyem sincs. Ha százszor töröd össze magad, százegyedjére is.

De, azt gondolom, annak is van határa, ameddig vakság elmehet. Nem tudom mit tudott rád adni, mi az amitől ennyire nem látod, hogy hülyét csinálnak belőled. A szó szoros értelmében. Adott vagy te, egy csinos fiatal kedves nő. És adott ő, aki ezt tárgyként használja. Egy üres, szavakat jól használó seggfej. Mert valljuk be őszintén, ennél nincs több benne. Ha lenne, ez a levél nem lenne. És mivel van, így vagy te, aki még nem csak hogy hagyja, hogy hülyét csináljanak belőle, de még a kezét is nyújtja hozzá. Oké, elhagyott egyszer. Egy esély mindenkinek jár. Virágcsokor, kávé, vacsora. Tessék, tálcán adtad a második esélyt. Még ezt is megértem. De az, amit azután végig csinált, amit végig hallgattam (hozzá teszem nem esett nehezemre, mert a barátnőm vagy!) hogy hogy bánik veled. azaz hogy hogy, nem bánik veled... az azért minden viccet felül múlt. És ezek után, faképnél hagy, "mert neki ehhez nincs kedve amúgy se" ...   

Ezek után neked elég, egy jól összeszedett kampány beszéd - egy elcsépelt szeretlek (aminek a ti esetetekben, ne haragudj, de semmi jelentősége nincs) és megint ott ülsz mint a kiskutya. Ha a lányom lennél, nem ezt a levelet kapnád, hanem egy orbitális nagy pofont. És egy kérdést, hogy normális vagy te? Mert sok hülyeséget csináltam én is, és vállalom is a felelősséget. De az, hogy valaki ennyire használjon, na ezt nem. 

Egyszer Laci mondta ezt: "Ha igazi féreg lennék, elvinnélek néha moziba, vacsizni, kapnál ezt azt, aztán esténként megdugnálak. Te meg befognád a szád, mert megvan mindened. De ennyire gerinctelen férfi, szerencsére nem vagyok."

Hát, te megtaláltad, azt aki ennyire gerinctelen. Ha valakit szeret (márpedig ő merte ezt a szót használni, nem is értem?!) akkor a büdös életbe nem jut el eddig. Örülök, hogyha nem köpöm le, ha meglátom. 

Ezen felül annyit tudok mondani, hogy őszintén remélem, hogy még most időben észhez kapsz. Ha pedig nem, akkor azt kívánom, hogy fájjon annyira, hogy mégegyszer nem hogy be nem engeded az ajtódon, de még rá is csapod ha ő áll ott. Mert úgy tűnik már nem segít. 

És ha nem lesz igazam, én leszek a legboldogabb. Ha tényleg szeret, én hívom meg egy körre. Ha tényleg nem ver át, és nem egy lyuk vagy neki, akkor minden tiszteletem az övé. 

De ha nem, akkor 

Én megmondtam.

Utálom ezt mondani, és hallani is. Sőt. De tudod mit? Ezt te úgysem olvasod el. Úgysem tudod, hogy azért beszélek így rólad mert iszonyatosan szeretlek, és én tényleg. Nem úgy, és nem azért amiért ő. És mert ha majd zokogva hívsz, akkor mérgembe hozzád vágnám, hogy olvasd ezt el. 

Mert

ÉN MEGMONDTAM.